Marópálya és forgácsképződés marás esetén

A megfelelő marópálya és forgácsképződés nagyon fontosak a forgácsolóél biztonsága és a jobb éltartam szempontjából marási műveletekben.

A marószerszám egyes forgácsolóélei radiális irányban szakaszosan forgácsolják a munkadarabot. Az egyes fogásvételekben három különböző fázist kell figyelembe venni:

1. Fogásvétel

2. Forgácsív a fogásban

3. Kilépés a fogásvételből

Fogásvétel

Keményfém lapkák használata esetén a fogásba lépés a legkevésbé érzékeny a három forgácsolási fázis közül. A keményfém jól viseli a belépéskor fellépő hatások által okozott nyomófeszültségeket.

Kilépés a fogásvételből

A munkadarabból kilépés a legérzékenyebb a három forgácsolási fázis közül.

Marási műveletekben kilépéskor mindig próbálja meg elkerülni a forgácsképződést. Vastag forgácsok képződése esetén gyakran drámai mértékben csökken az élettartam a keményfém lapkák használatakor. A forgács nincs megtámasztva a fogás végső pontján, és megpróbál elhajlani, ez mechanikai feszültséget hoz létre a keményfémben, ami törést okozhat az élen.

Forgácsív a fogásban

• A maximális lehetséges forgácsív 180° (a_e = 100% DC) horonymarás esetén
• Simítómarás esetén az ív nagyon kicsi lehet
• A minőségkövetelmények nagymértékben eltérők a radiális bemerülés százalékától függően, a_e/DC
• Minél nagyobb a forgácsív, annál több hő jut a forgácsolóélre
• Nagy forgácsív esetén a CVD-bevonatos minőségek biztosítják a legjobb hőgátat
• Kis forgácsív esetén a forgácsvastagság normál esetben kisebb, és a PVD-bevonatos minőségek élesebb éle kevesebb hőt fejleszt és kisebb forgácsolóerőket eredményez

Nagy (max.) forgácsív

• Hosszabb fogásban töltött idő
• Nagy radiális erők
• Fokozott hőfejlődés
• CVD-bevonatos minőségek

Kis forgácsív

• A rövid fogásban töltött és a kevesebb hő nagyobb v_c értéket tesz lehetővé
• A vékonyabb forgács nagyobb f_z értéket tesz lehetővé
• Éles vágóélek
• PVD-bevonatos minőségek

Belépés az alkatrészbe

Ha a marószerszám a program szerint egyenesen lép be a munkadarabba, a kilépésnél vastag forgács képződik egészen addig, amíg a maró teljesen fogásba nem kerül. Ez drámaian csökkentheti a szerszáméltartamot, különösen edzett acéloknál, titánnál és hőálló ötvözeteknél. Rezgések szempontjából lényeges, hogy a munkadarabba történő belépés egyenletes legyen.

Az éltartam növelésére két módszer létezik:1. Kisebb előtolás

Csökkentse az előtolást 50%-ra, amíg a maró teljesen be nem lép a fogásba2. Fogásba gördülés

Programozzon befordítást a behatolás idejére óramutató járásával megegyező irányban (egy óramutató járásával ellentétes irányú befordítás nem oldja meg a forgácsvastagság problémáját). A befordítással a forgácsvastagság a kilépésnél mindig nulla, ezzel nagyobb előtolás alkalmazható, és nő a szerszáméltartam.

Marószerszám pozíciója

Helyezze a szerszámot a középvonalon kívülre – balra – a vastagabb forgács eléréshez a belépéskor, illetve vékonyabb forgácshoz kilépéskor (egyenirányú marás). Így a forgácsolóerők iránya egyenletesebb és kedvezőbb lesz, ami minimalizálja a rezgési hajlamot.

Ha a maró szimmetrikusan kerül a középvonalra, vastag forgácsok képződnek kilépéskor, és nagyobb lesz a rezgési hajlamok kockázata.

A maróátmérőnek (DC) 20–50%-kal nagyobbnak kell lennie, mint a fogásszélesség (a_e).

A rendelkezésre álló orsóteljesítményt is figyelembe kell venni, mivel ez is befolyásolja a fogosztás megválasztását.

A maró legyen 20–50%-kal nagyobb mint az
ae

, és a középvonalhoz képest eltolva kell elhelyezni.

A középvonalra helyezett marók
rezgéseket eredményezhet.

Tartsa a marószerszámot fogásban

Az éles irányváltások a fogásban vastag forgácsot eredményeznek kilépéskor. Kövesse ezeket az ajánlásokat a biztonságos és optimalizált marási folyamat érdekében:

• Tartsa a marószerszámot folyamatosan fogásban
• A sarkokban mindig kulcsfontosságú a folyamatos ív tartása
• A fogásszélesség (a_e) legyen 70%-a DC-nek a sarkok maximális lefedése érdekében
• A peremmarásnál tartsa folyamatosan az ívet a sarkok körül
• Programozzon a megszakítások és a furatok körül, ahol lehetséges